szombat, június 25, 2005
Irtómenő, légkondis volvbuszon utaztunk ma Handsome-mal, mert ugye a kettesmetró vonala folytonossági hiánnyal küzd, mi viszont ágyat akartunk venni a zikeában. És lőn. Vettünk ágyat.
És vettünk szép piros doppel ágytakarót, leplezendő az ótvarronda kanapét, amely a konyha-nappalit csúfította eddig, de már nem, mert került rá szép piros doppel ágytakaró.
Zorka összefosta magát, egyelőre gyanakodva szaglássza a sarkokat (lehet, hogy számolja őket), mi meg tervezgetünk, mit, hova és hogy'. A teljes felszerelés csöpögtetve jön utánunk, majd apránként, egyelőre csak a legszükségesebbek.
Szóval, egy sarokkal arrébb költöztem.
Vicces, hogy egy fél év ment el a felújításra, majd kilenc hónap múltán magára hagyom Gyöngyszemet. Kicsit sajnálom. De csak egy kicsit, és remélem, hogy találunk majd neki kedves és gondoskodó pótszülőt, aki éppúgy fogja szeretni, mint én. Ha eljön az ideje.
És vettünk szép piros doppel ágytakarót, leplezendő az ótvarronda kanapét, amely a konyha-nappalit csúfította eddig, de már nem, mert került rá szép piros doppel ágytakaró.
Zorka összefosta magát, egyelőre gyanakodva szaglássza a sarkokat (lehet, hogy számolja őket), mi meg tervezgetünk, mit, hova és hogy'. A teljes felszerelés csöpögtetve jön utánunk, majd apránként, egyelőre csak a legszükségesebbek.
Szóval, egy sarokkal arrébb költöztem.
Vicces, hogy egy fél év ment el a felújításra, majd kilenc hónap múltán magára hagyom Gyöngyszemet. Kicsit sajnálom. De csak egy kicsit, és remélem, hogy találunk majd neki kedves és gondoskodó pótszülőt, aki éppúgy fogja szeretni, mint én. Ha eljön az ideje.
// bejegyezte: naiv @ 6:15 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]