naivdiva

Hazudhatnám, hogy dejó, hogy végre negyven fok van, de hazudnék. Tele a tököm a negyven fokkal. Tegnap ugyan levonultunk a Balatonra (tényleg vonulás volt, pontosan három órát vett igénybe a BAH-csomópont - Káptalanfüred távolság teljesítése) és ott jobb volt, de ma megint itthon vagyok, mert Handsome addig nevelt, hogy mostmár én sem bírom a kuplerájt, pedig esküszöm megpróbáltam, de nem megy, állandó kényszert érzek a mosásra, elpakolásra, viráglocsolásra és egyéb, korábban megvetett foglalatosságok űzésére, tehát itthon vagyok és mosok meg mosogatok, meg pakolok meg virágot locsolok.
De persze az emberek változnak, ma például kellemesen elheherésztünk azon, hogy anyámtól egy-egy kibaszottnagy pakkal távoztunk (a nővérem meg én) és a két kibaszottnagy pakk színültig volt kajával, pedig az anyám elvileg nem is tud főzni, pláne nem annyira, hogy még haza is vigyük ami az ebédből megmaradt, erre tessék: de.
És mindeközben negyven fok van és a tököm tele a negyven fokkal és hóesésről álmodom, meg arról, hogy a nővéremnek valahol időközben becsúszott mégegy gyerek (lány), aki másfél évesen került elő, és most nem a másodikat, hanem a harmadikat várja, de persze ezt is a negyven fok számlájára írom, mármint azt, hogy baromságokat álmodom.