hétfő, augusztus 29, 2005
A növénykék után újabb taggal bővült az itthoni fauna, igaz, ezúttal némileg testesebb jószág költözött be.
Fehér zokniban jár, fekete kabátján fehér mellényt hord, pálcikalábakon rohangál, és barna gomb-szemeibe nézve még a legkeményebb szív is meglágyul. Valószínűleg terrier-keverék.
Egy sörözőben tette le a voksát végleg mellettünk, még párnát sem ért a seggünk, amikor a semmiből előrohanva befarolt Handsome, és átmenetileg nálunk táborozó apukája közé, majd soha többet nem mozdult mellőlünk. A pofija véres, ahogy mancsai is, se nyakörv, se póráz, csak a véget nem érő reszketés. Igazán nem hagyhattuk ott.
Holnap visszük állatorvoshoz, oltás, sebkezelés, ilyesmi. Mint az árnyék, úgy követ minket, se pisilni, se cigizni, se tévét nézni nem lehet nélküle. A neve pedig Max.
Fehér zokniban jár, fekete kabátján fehér mellényt hord, pálcikalábakon rohangál, és barna gomb-szemeibe nézve még a legkeményebb szív is meglágyul. Valószínűleg terrier-keverék.
Egy sörözőben tette le a voksát végleg mellettünk, még párnát sem ért a seggünk, amikor a semmiből előrohanva befarolt Handsome, és átmenetileg nálunk táborozó apukája közé, majd soha többet nem mozdult mellőlünk. A pofija véres, ahogy mancsai is, se nyakörv, se póráz, csak a véget nem érő reszketés. Igazán nem hagyhattuk ott.
Holnap visszük állatorvoshoz, oltás, sebkezelés, ilyesmi. Mint az árnyék, úgy követ minket, se pisilni, se cigizni, se tévét nézni nem lehet nélküle. A neve pedig Max.
// bejegyezte: naiv @ 12:16 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]