péntek, szeptember 16, 2005

Egyébként tegnap este azon morfondíroztunk M.-mel, amikor sétálni vittük Lánygyereket (aki ájultan aludt az anyja hasára kötözve) meg a pálcikakutyájukat, hogy milyen kár, hogy sosem tudjuk meg, mi történt kutyáink "előző" életében.
Pálcikakutyát is befogadták, ahogy mi Max-et.
Néha annyira szeretném tudni, mi történt vele, mielőtt befarolt mellénk azon az estén.

Az első pár napban például szabályosan végigsírta a két emeletet lefelé a lépcsőházban minden egyes alkalommal, ha valahova mentünk, és minden kapualjba teljesen felvillanyozódva rohant be és teljesen lelombozva jött ki. Szemlátomást keresett valakit, akit nem talált és ilyenkor a szívem szakadt érte.
De sosem tudom meg, hogy egy szép napon úgy tettek az előző gazdák, mintha sétálni vinnék és szélnek eresztették, vagy elkavarodott tőlük, vagy egyszerűen utálta a lépcsőt, mert még nem látott olyat és imádta a kapualjakat, mert sok érdekes szag áradt belőlük.

M.-ék kutyájának autóparája volt hónapokig, így valószínűsíthető, hogy jól kirakták egyből az út mellett.

Szóval jó lenne, ha tudnának mesélni. Így az is kiderülhetne, hogy melyiket kéne ma agyonvernem, miután a jukkáról néhány levél hiányzik. Zorka szerintem nem éri el ott, ahol most van, Max viszont nem tanúsít különösebb érdeklődést a növények iránt...

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]