naivdiva

Kábé négy perce nézem az üres ablakot, de oké.
Akkor tessék.
Elhagytam egy pasit, akit szeretek. Nem tudok vele együtt élni. Nem a lábszaga, az alvási szokásai vagy a szélsőséges politikai nézetei miatt. Egyszerűen nem illünk. Mindenhol akadnak a fogaskerekek és nem bírtam tovább az éktelen ricsajt.
Nem tudok diszharmóniában élni. Hiába szeretem őt, aki, az emberi lényt, a gondolatait, a mosolyát, a morózusságát - ha nem passzol semmi semmivel.
Sosem volt ekkora káosz a fejemben - egyszerre vagyok szomorú és felszabadult és emiatt szégyenlem magam, miközben boldogabb vagyok így.
Itthon vagyok. Megint. Zorkástul. Egy év alatt harmadszor költöztem.
Handsome is otthon van. Max-estül. Ő mondjuk nem költözött egyet se. De ettől nem jobb neki.
Long way to go...