hétfő, október 03, 2005
Kezdem azt gondolni, hogy nem vagyok normális.
Megint rámjött a szociális érzékenység, így aztán Gyöngyszem véres dráma színhelye tegnap óta. Hőseink a Hercegnő és a Kukabúvár. Ez utóbbi kikukáztatása óta mondjuk kapott valamennyi nevelést, de nem eleget.
Az este az üvöltve-fújva-harapva-karmolva verekedés jegyében telt, ráadásul Kukabúvár az erősebb, mert fiú és már nem kiscica, Zorka meg teljes pánikba esett a ténytől, hogy nem elég, hogy megeggyen van, a mégegy az erősebb.
Meló közben egész nap leszakadt macskafüleket, kikapart szemeket és vérző torkokat vizionáltam, de szerencsére mind a kettő egyben van, bár nem állítanám, hogy barátok lettek.
Kukabúvár agresszív fajta, de remélhetőleg nevelhető.
Megint rámjött a szociális érzékenység, így aztán Gyöngyszem véres dráma színhelye tegnap óta. Hőseink a Hercegnő és a Kukabúvár. Ez utóbbi kikukáztatása óta mondjuk kapott valamennyi nevelést, de nem eleget.
Az este az üvöltve-fújva-harapva-karmolva verekedés jegyében telt, ráadásul Kukabúvár az erősebb, mert fiú és már nem kiscica, Zorka meg teljes pánikba esett a ténytől, hogy nem elég, hogy megeggyen van, a mégegy az erősebb.
Meló közben egész nap leszakadt macskafüleket, kikapart szemeket és vérző torkokat vizionáltam, de szerencsére mind a kettő egyben van, bár nem állítanám, hogy barátok lettek.
Kukabúvár agresszív fajta, de remélhetőleg nevelhető.
// bejegyezte: naiv @ 5:51 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]