naivdiva

Egészen furcsa szitu van kialakulóban a Cégnél. Van ez a kiadvány ugye, amit most csinálunk. Hivatalosan nem én szerkesztem, nemhivatalosan de. Idáig oké, már rég megszoktam, hogy bizonyos emberek utálnak dolgozni, és helyettük kell megcsinálni a melót.
Igaz, hogy még soha nem szerkszetettem egy oldalnál többet és ez nem mélyvíz, hanem a Hét Tengerek nekem, de most tekintsünk el ettől, legyen az éjszakai parám, hogy mit baszok el a rohanásban.
De bazmeg, hogy a csóka, aki helyett bent rohadok este nyolcig meg hétig meg végigdolgozom a hétvégéket, úgy érzi, hogy ezennel fel van hatalmazva a végnélküli basztatásomra, még nekem is sok.
Ma percenként jelent meg az asztalomnál (miközben én küzdöttem a fotószeksönnel, ahol a default válasz mindenre a nem, és csak ötvenszeri csesztetés után kezdenek dolgozni), hogy holvanmár ez? holvanmár az?
Beszarok. Vagy gyomorfekélyt kapok, vagy nagyon megszurkálok néhány woodoo-babát még a héten.

Persze arra nekem kell figyelmeztetni, hogy ugyanmár kérjük vissza a javított anyagokat a cégtől, amelyiknek a kiadványt csináljuk, hamár négy napja ülnek az átküldött szövegeken. Mert ugye én hivatalosan nem létezem és nem kérhetem vissza.
- Jaaa? Szerinted javítani fognak benne?
Nembazmeg, a megrendelő arról híres, hogy úgy hagy jóvá mindent, ahogy van, nem kúrja szét az anyagokat, és megköszöni, hogy pont olyanra csináltad, ahogy ő azt elképzelte. Grrrrrrrrrrrrrrrrr.
Megyek, levezetem a feszkót a mosatlan edényeken.