naivdiva

Az év végi hajrá már-már kiveri nálam a biztosítékot. Főleg, hogy már csak én gályázok, a többiek leadták az összes lapot, mindenki adminisztrál, én meg rohangálok a fotósok, újságírók és fordítók között / után / mellett.

A héten két krízisnap is volt, de mindkét válságheyzetet elhárítottuk, és most jövök rá, hogy miért szeretek itt dolgozni: mert csapatjáték van.


Karácsony szerintem az idén nem lesz, csak két nap, amikor nem dolgozom, ajándék nyista, és úgy általában nem jut el hozzám semmi a külvilágból. Ennek is megvan a szépsége / bája, sosem hajtottam ennyire, kiváncsi vagyok, hol a plafon. Mert, hogy ez a következő két hónapban kiderül, afelől szemernyi kétségem sincs.
(Jó, azért holnap én is vásárolni fogok. Vagy már mindenki túl van rajta? Ugye nem...?)