naivdiva

Az meg milyen már, amikor rájössz, hogy valaki, akit nagyon szeretsz* folyamatába hazudik, de ezt ő maga nem így értékeli, ellenben rajta kívül mindenki, és te magad is legszívesebben azt hinnéd el, hogy te vagy hülye, de nem lehet, mert minden arra mutat (bizonyíték), hogy nem, hanem.
És ettől a hazugságtól megremegnek az ablakok.

Utálom, hogy az élet bonyolult, lehetne egyszer a változatosság kédvéért ásításig unalmas, mondjuk röpke ötven évre, utána meg már a sok izgalomtól úgyis elvisz egy infarktus.
Így.
*nem "csakúgy", hanem bizalommal és mélyen, és őszintén (fújj), és tényleg.