naivdiva

És egyébként is, milyen már, hogy alig várom, hogy itthon maradhassak egy kicsit takarítani?!

Azért elmesélem, hogy a Nővéremmel hosszú évek "hallgatása" után az utóbbi időben (kb. mióta megszületett Rambó) megint beszélgetünk. Néha felugrom hozzá egy-két órára meló után (a Cégtől nem messze lakik), illetve az elmúlt két hétben engem hív, ha rájön a dumálhatnék. Ez az ő esetében minimum 40 perces telefonálást jelent, mely során nem beszélgetni akar, hanem beszélni.
Tökéletesen mindegy, hogy válaszlok-e, vagy épp tv-t nézek, és csak hallgatom, ő mondja, mondja, mondja aztán (aztán?! a fülem általában leizzad addigra) megkönnyebbülten leteszi.
Azt hiszem, van egy napi szómennyisége, amit mindenképp ki kell mondania, és, ha épp nem találkozik senkivel, nekem mondja el, a 4 hónapos fia gondolom kevésbbé együttérző hallgatóság.

Hugi egyébként ugyanennyit tud beszélni, ha rájön, szerdán többször kellett rátennem a telefont, mert dolgoznom is kellett közben. És azon röhögtem, hogy kicsi az esély, hogy pont én lennék szűkszavú hármunk közül, és milyen fárasztó lehet másoknak hallgatni. Aztán rájöttem, hogy általában utálok telefonon beszélgetni, és megnyugodtam, hogy én nem izzasztom senki fülét.