szombat, március 25, 2006
Most jut eszembe, mekkora hülyeséget álomdotam.
Az egyik volt osztálytársam, (általános iskolai) el akart csábítani. Hajlottam rá, hogy hagyom magam elejteni, mert ötödikben teljesen szerelmes voltam belé (tényleg, alig vártam a házibulikat, amikor a végtelenített júúáármájdesztiníí aláfestéssel lassúztunk).
Aztán eszembe jutott, hogy már akkor is egy szemét volt, és felvilágosítottam, hogy az elmúlt 15 évben túlnőttem rajta és 11 éves önmagamon is, úgyhogy nem kívánok a prédája lenni.
De eddigre belekeveredtünk valami bűnténybe (nem világos, asszem csempészés és verekedés is volt benne), és közösséget kellett vállalnom vele, amit amolyan gengszteres-szexis módon hozott a tudomásomra.
Végős kétségbeesésemben már majdem megléptem vele Brazíliába, de megjelent Hugi és valahogy elmismásolta az ügyet a sértetekkel. A pontos módszert homály fedi, de sokat rebegtette a pilláit.
Tényleg nem bírom a piát.
Az egyik volt osztálytársam, (általános iskolai) el akart csábítani. Hajlottam rá, hogy hagyom magam elejteni, mert ötödikben teljesen szerelmes voltam belé (tényleg, alig vártam a házibulikat, amikor a végtelenített júúáármájdesztiníí aláfestéssel lassúztunk).
Aztán eszembe jutott, hogy már akkor is egy szemét volt, és felvilágosítottam, hogy az elmúlt 15 évben túlnőttem rajta és 11 éves önmagamon is, úgyhogy nem kívánok a prédája lenni.
De eddigre belekeveredtünk valami bűnténybe (nem világos, asszem csempészés és verekedés is volt benne), és közösséget kellett vállalnom vele, amit amolyan gengszteres-szexis módon hozott a tudomásomra.
Végős kétségbeesésemben már majdem megléptem vele Brazíliába, de megjelent Hugi és valahogy elmismásolta az ügyet a sértetekkel. A pontos módszert homály fedi, de sokat rebegtette a pilláit.
Tényleg nem bírom a piát.
// bejegyezte: naiv @ 12:07 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]