naivdiva

Tegnap este szerződést bontottunk Mr. Simpson és én.
Reggel olyan furcsa érzéssel keltem, mint amikor részegen megbántasz valakit éjszaka, aztán ébredéskor eszedbe jut, és fintorba vágódik az arcod.

A közös megegyezés túlzás lenne, bár, ha nem én, akkor (igaz, talán néhány hét múlva) ő. Kicsit dühít, hogy nem tartom magam teljes kontoroll alatt, pontosabban, hogy az ész nem tud parancsolni minden másnak, hogy az, hogy elhiszem, hogy elég lesz, nem elég.

Mr. Simpson a barátom. A barát szó legeslegjobb értelmében. Azt, hogy nem lettem szerelmes, a sors különbejáratú, nekem (meg neki) fenntartott szemétségének tekintem, azt, hogy ezt képtelen voltam előbb belátni, a saját hülyeségemnek.

Nagyon akartuk mind a ketten, hogy úgy legyen, ahogy nem lett, és most persze mindketten átbaszva érezzük magunkat, de főleg ő.
Nem tudom, most mi lesz...