szerda, április 12, 2006
Ebéd után valóra vált az egyik kedvenc rémálmom: beszorultam a liftbe. Csak azért nem kaptam sikoltozással egybekötött hisztériás rohamot (azon kívül, hogy ez igazán nem az én stílusom), mert öt kollégám is velem tartott a balsorsban. Mitöbb, jókat röhögtek, hogy höhö, mégjó, hogy van nálam víz, meg höhö, mégjó, hogy most kajáltunk.
A sovány pánikos hajlamot (a többieknél) indokolja, hogy a lift átlag kéthetente megadja magát.
De nem volt vicces.
A sovány pánikos hajlamot (a többieknél) indokolja, hogy a lift átlag kéthetente megadja magát.
De nem volt vicces.
// bejegyezte: naiv @ 7:55 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]