szombat, április 29, 2006

Tehát továbbra is nem megyek férjhez átmenetileg.
Persze egész héten ezen lamentáltam (már amikor volt időm meg ép agysejtem lamentálni), de nem jutottam közelebb a megoldáshoz.

Tegnap kikérdeztem M.-et, amikor a fiúk épp a teraszon üzeltimegbeszéltek, én salátát csináltam, ő meg a gyereket etette. Állítólag ő is összeszarta magát ettől a házasság-dolgotól, sőt azt is állítja, hogy mindenki így van ezzel.

Mindazonáltal úgy véli, Mr. Simpson és én egymásnak lettünk teremtve (teszem hozzá, Mr. Simpson legjobb barátja is így véli, igaz, vele csak egyszer találkoztam, mert Amerikában sztárorvos), és olybá tűnik neki (mármint M.-nek), hogy tíz év múlva is lesz miről beszélgetnünk. Ami szempont.

Most ellkezdhetnék értekezni arról, mi minden nekem Mr. Simpson, de nem teszem, elég, ha én tudom, hogy amikor mellettem van, egész vagyok.

Nem hiszem, hogy a következő néhány héteben újabb leánykérési kódot kell feltörnöm, ami nem is baj. Még csócsálom ezt a dolgot.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]