szombat, június 10, 2006
Most, hogy a héten megint öregebb lettem egy évvel, elkezdek bölcs lenni.
Tegnap például olyanokat mondtam Gy.-nek (aki pont 25 évvel idősebb nálam, nem mintha ez akadályozná abban, hogy hezitáljon, érett-e már egy gyerekre, de ez mellékszál), hogy
- Kezdem megtanulni...
- Mostanában jövök rá...
A fenti kijelentések szigorúan a munkához kapcsolódnak (..., hogy kapcsoljak ki a melóból és ..., hogyan kerüljem el a napi háromszori agyvérzést). Az érzelmi életem retardált marad. Valami izgalom nekem is kell.
Azzal áltatom magam, hogy nekem ez egyszerűen nem megy. Időről időre ezzel áltatom magam, így nem kell okokat keresni, meg azon lamentálni, hogy "jaj megint egyedül vagyok", nem kell hosszas és hülye magyarázatokat kitalálnom a barátnőimnek, akik csodálkozástól kerek szemmel nézik, ahogy sutba dobok egy ígéretes partit, mitöbb szabadon azt teszek, amit akarok, nem tartozom senkinek semmivel.
Azt hiszem a logikai levezetés, nem épp lineáris, de a lényeg végül ez:
magamon kívül nem tartozom senkinek semmivel, akkor se, ha minden józan megfontolás ellenére nem megyek férjhez.
Mert ahhoz nem józan megfontolás kell, hanem szerelem.
Tegnap például olyanokat mondtam Gy.-nek (aki pont 25 évvel idősebb nálam, nem mintha ez akadályozná abban, hogy hezitáljon, érett-e már egy gyerekre, de ez mellékszál), hogy
- Kezdem megtanulni...
- Mostanában jövök rá...
A fenti kijelentések szigorúan a munkához kapcsolódnak (..., hogy kapcsoljak ki a melóból és ..., hogyan kerüljem el a napi háromszori agyvérzést). Az érzelmi életem retardált marad. Valami izgalom nekem is kell.
Azzal áltatom magam, hogy nekem ez egyszerűen nem megy. Időről időre ezzel áltatom magam, így nem kell okokat keresni, meg azon lamentálni, hogy "jaj megint egyedül vagyok", nem kell hosszas és hülye magyarázatokat kitalálnom a barátnőimnek, akik csodálkozástól kerek szemmel nézik, ahogy sutba dobok egy ígéretes partit, mitöbb szabadon azt teszek, amit akarok, nem tartozom senkinek semmivel.
Azt hiszem a logikai levezetés, nem épp lineáris, de a lényeg végül ez:
magamon kívül nem tartozom senkinek semmivel, akkor se, ha minden józan megfontolás ellenére nem megyek férjhez.
Mert ahhoz nem józan megfontolás kell, hanem szerelem.
// bejegyezte: naiv @ 1:51 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]