szombat, június 03, 2006
Nagyapát csütörtökön megműtötték.
Anya csak szerda este értesített - állítólag akarta mondani csak elfelejtette - így nem volt időm aggódni.
Tegnap viszont volt. 11-től élővonalas telefonkapcsolatot tartottam fent Nagyanyámmal, aki a teljes összeomlás szélén rohangált két napig a kórház - patika - másikkórház - lakás négyszögben, és amellett, hogy hulla fáradt volt, délutánra teljesen ki is borult.
Krízishelyzetben a Nagyanyámban kell tartani a lelket, Nagyapa egyszerűen nem engedi. Viccelődik, a kórházat úgy emlegeti, mintha kirándulni ment volna, egyébként pedig ül a fotelben és nézi a híradót. Így aztán Mamival konyháztam néhány órát, és mindenféle hülyeségről csacsogtam, bármiről, ami elterelheti a gondolatait, és kicsit nevetett is.
Nagyapát tavaly is műtötték, akkor hónapokra olyan depreszziós lett, se enni, se felkelni, se beszélni nem volt hajlandó és harminc kilót fogyott mindenféle szervi ok nélkül. Most persze mindenki pattanásig feszült idegekkel figyeli a helyzet alakulását, én pedig inkább itthon rostokolok, hogy ha kellek, átmehessek.
Anya csak szerda este értesített - állítólag akarta mondani csak elfelejtette - így nem volt időm aggódni.
Tegnap viszont volt. 11-től élővonalas telefonkapcsolatot tartottam fent Nagyanyámmal, aki a teljes összeomlás szélén rohangált két napig a kórház - patika - másikkórház - lakás négyszögben, és amellett, hogy hulla fáradt volt, délutánra teljesen ki is borult.
Krízishelyzetben a Nagyanyámban kell tartani a lelket, Nagyapa egyszerűen nem engedi. Viccelődik, a kórházat úgy emlegeti, mintha kirándulni ment volna, egyébként pedig ül a fotelben és nézi a híradót. Így aztán Mamival konyháztam néhány órát, és mindenféle hülyeségről csacsogtam, bármiről, ami elterelheti a gondolatait, és kicsit nevetett is.
Nagyapát tavaly is műtötték, akkor hónapokra olyan depreszziós lett, se enni, se felkelni, se beszélni nem volt hajlandó és harminc kilót fogyott mindenféle szervi ok nélkül. Most persze mindenki pattanásig feszült idegekkel figyeli a helyzet alakulását, én pedig inkább itthon rostokolok, hogy ha kellek, átmehessek.
// bejegyezte: naiv @ 10:37 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]