péntek, július 14, 2006

Szóval újrakezdtem a szorongást, ma hajnalban két órát bámultam a plafont 4 és 6 között. Azt hiszem Zorka ébresztett fel, de aztán olyan nagyszerű kérdések tartottak ébren mint:

- Miből fogom kifizetni a villanyszámlát, ha egyszer rászánom magam, hogy fél év után bejelentsem az óraállást?
- Miért keres a környezetemben mindenki (beleértve pályakezdőket és a haladókat egyaránt) másfélszer annyit mint én?
- Miért nem találok egy olyan munkahelyet, ahol, ha már hajtanak, mint a barmot, legalább meg is fizetnek?
- Mi van, ha ez az újságírás tényleg elbaszott egy választás volt, és mást kellene csinálnom? (kiegészítő kérdések: jó, de mit? nem vagyok én túl öreg, hogy valami mást kezdjek el?)
- Miért kell nekem folyton a lóvé miatt paráznom?
- Miért nem bízom magamban jobban?
- Miért nem vagyok képes megértetni a főnökömmel, hogy igenis bérből és fizetésből élek, pontosabban ezen a ponton nem élek (meg)?
- Van értelme máshol próbálkozni, vagy csak ugyanez a szopás lesz belőle?

Tehát igen: a szorongásom tárgya elsősorban a pénztelenség, ami elég kispolgári, de annyira szeretnék egy fél évet, amikor az összes számlámat be tudom fizetni úgy, hogy nem megy át mínuszba a számlaegyenlegem, és aztán futja kajára. (Kiszámoltam, ha mindent befizetnék, pontosan 23e maradna élni. Höhh.)
Pénzzé tehető vagyonom nincs - a lakás a bankké - kiutat nem látok, de szóljatok, ha van valami tuti módszer amivel hirtelen meggazdagodhatnék. (A vesémet nem adom el.)

Megjegyzések:
Egy ilyen tipp nekem is jól jönne... :) De ha más nincs, el lehetne menni hivatásos vonatkerék-pumpálónak, arra mindig van kereslet (legalábbis engem ezzel áltatnak egyfolytában...)
Jahm. Gazdag férj...? Öreg és szívbeteg? ;)
 
Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]