szerda, július 04, 2007
Megjöttünk Baliról, ahol az emberek mindig kedvesek, mindig mosolyognak, tűz a nap, friss az ananászlé, isteni a helyi konyha, és jó a férjemmel dögleni a nyugágyban meg szerelemeskedni, meg dumálni, meg dominózni a huszonötfokos estében a teraszon.
Mocskosul barnák vagyunk és mocskosul kisimultak.
Az egyetlen rossz az volt benne, hogy kurvamesssze van és nagyonsokat kellett repülni - most egy ideig nem is akarok, amíg el nem felejtem a vihart, ami a Bengáli-öböl fölött csapott le a gépünkre hazafelé.
A macskák közül az egyik vérig van sértődve, hogy itthagytuk két hétre, a másiknak meg dereng ugyan, hogy ismer minket valahonnan, de egyelőre nem akar neki leesni, hogy mi vagyunk a gazdái. Lehet találgatni, melyik melyik.
Azért jó itthon lenni.
Mocskosul barnák vagyunk és mocskosul kisimultak.
Az egyetlen rossz az volt benne, hogy kurvamesssze van és nagyonsokat kellett repülni - most egy ideig nem is akarok, amíg el nem felejtem a vihart, ami a Bengáli-öböl fölött csapott le a gépünkre hazafelé.
A macskák közül az egyik vérig van sértődve, hogy itthagytuk két hétre, a másiknak meg dereng ugyan, hogy ismer minket valahonnan, de egyelőre nem akar neki leesni, hogy mi vagyunk a gazdái. Lehet találgatni, melyik melyik.
Azért jó itthon lenni.
// bejegyezte: naiv @ 4:25 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]