naivdiva

Elérkezett ez is. Mint az őrült törlöm az e-maileket (különös tekintettel a Mr. Simpsonnal zajlott levelezésre), mentem a doksikat, tolok fel mindent dvd-re. És közben picit fáj a szívem, ha így, ha úgy, ez a hely volt a második munkahelyem és annak idején életet mentett és "neki" köszönhetem a férjem, meg persze azt is, hogy olyan könnyedén lefogytam 10 kilót tavaly.

 

Rengeteget éjszakáztam ebben a szobában és töksokszor röhögtünk hajnali 2-3-kor amikor ép agysejtünk már nem volt, de dolgozni meg kellett, és sok hétvégét és ünnepnapot dúltam-fúltam végig, mert be kellett jönni henyélés helyett. De az a baj, hogy mindennel együtt nagyon-nagyon lehetett szeretni ezt a helyet, amikor idekerültem, mert kb az egyetlen cég volt a piacon, ahol még nem halt ki a műhelymunka, és lehetett tanulni a tapasztaltabbaktól és mindenki használta mindenki fejét és nem csak a fuldoklás meg teljesítménykényszer volt.

 

De azóta nagyon nőttünk, és nincs idő a finomkodásra, meg a közös gondolkosára, és nézni, ahogy elbaszódik valami, ami ennyire klassz volt - az nagyon szar. Úgyhogy továbbállok egy ici-pici céghez, mert ott még nincs ez a multiőrület, meg vir meg szmsz meg mittomén és ott én leszek az egyik főnök és talán lesz beleugatásom, hogy hogy alakuljanak a dolgok.

 

Hiányozni fog a munkám, meg az őrült csehek és lengyelek és szlovákok, meg pakisztániak meg szerbek meg románok akikkel együtt dolgoztam, de irtószuper melóm lesz az új helyemen és jó lesz az is - ha nem is lesz ennyire multikulti.

 

Meg azért jó lesz az is, hogy nem kell látástól vakulásig güriznem. Az azért nagyon jó lesz. Kicsit elfáradtam azt hiszem.

Szóval még két nap és viszlát.