naivdiva

A kedves kollégák mindegyike úgy kezdi a hozzám intézett mondanivalóját, hogy "lehet, hogy ezt már nem veled kellene megbeszélnem", amit vehetnék úgy is, hogy a fasznak járok be tulajdonképpen még két hétig, ha a kollektíva szemében már alig létezem, de ehelyett kiül az arcomra a kárörvendő mosoly, mert arra gondolok, hogy mekkora megaszopás lesz átvenni a dolgaimat úgy, hogy már itt sem leszek.

Mert utód az sehol, én meg csak annyira leszek jófej, hogy hagyok hátra ki-kicsodát minden projectemhez, aztán oldják meg.

Két hét múlva visszaadom a céges telefonomat és onnantól felejtsen el mindenki, elég volt nekem két évig fejbentartani a nemzetközi hálózataim összes sejtjeit, nem én vagyok a szíájéj, a gépem majd tudja az okosságot nélkülem is.