naivdiva

Annyira intenzív voltam tegnap, hogy amikor este hazértünk M.-éktől, egyszerűen összeomlottam, és ahhoz is fél óra öngyőzködés kellet, hogy felvonszoljam magam a galériára.

Mert: munka után elmentem Apósom fényképeiért, vettem egy pulóvert a férjemnek, aki nap közben 5 percenként közölte, hogy ő milyen rohadtul fázik, aztán elmentem a férjem jelenlegi az én egykori munkahelyemre, hátha így rá tudom venni, hogy induljunk el időben. Persze nem indultunk, így volt alkalmam hálát adni akinek kell, hogy már nem dolgozom ott - a mi újság? kérdésre minden asztaltól véget nem érő panaszáradat érkezett.

Aztán amikor a férjem megkegyelmezett és leléptünk, elrohantunk az új lakásba, ahol a parkettás épp helyrerakta, amit elbaszott, ebben segített (?) neki a 10 éves fia, a felesége és a 6 hetes kisebbik fia. (Szegény bébi úgy ordított, mint akit nyúznak, igazából nem értem, hogy miért kell egy ekkora csecsemőt felvinni egy lakásba, ahol száll a kosz, szaglik a lakk, és nyakig dzsuvás emberek dolgoznak, de ez másik történet.)

Majd, amikor mindent megbeszéltünk amit kell, elindultunk M.-ékhez, ahova bő egy óra alatt oda is értünk, út közben közvetlen közelről megnéztük az áradó Dunát (az utolsók között voltunk a budai alsórakparton, mielőtt lezárták).
M.-ék nagyjából annyira voltak fáradtak mint mi, így amikor M. 1/4 10-kor a beszélgetés közepén elaludt a kanapén, mi is hazatakarodtunk.
Ja!
Mr. Simpson tegnap hozott 12 dobozt, így ma délután nekiállhatok bedobozolni magunkat, pedig kurvára nincs kedvem. Mindegy, a könyvekkel kezdek, az az egyszerűbb fele.