csütörtök, szeptember 27, 2007
Jó lenne egy picit kiszállni a mókuskerékből - ami alatt most (elsősorban) nem a munkát értem.
Minden reggel kelés, munkábamenés, aztán haza, és próbálok lakást csinálni a lakásból.
Mr. Simpsont gyakorlatilag alig látom, órákkal utánam ér haza (épp leadnak valami melót, örülhetek, ha nem hajnalban jön), reggel fél órára találkozunk, de az nem számít, reggel sajnos kamaszkorom óta használhatatlan vagyok.
Hétvégén is csak a rohanás van, intézünk mindent, amit hét közben nem, bevásárlás, ikea, anyámkínja, aztán ebédelni rohanunk a szülőkhöz - egyik nap az egyikékhez, másik nap a másikékhoz és csak magunkra nincs egy percünk sem.
Nem jó ez így. És az a legszarabb, hogy úgy csúszik ebbe bele az ember, hogy észre sem veszi, csak amikor már hetek óta diszkomfort érzés van.
Úgyhogy most hétvégén nem megyünk sehova, hanem ketten leszünk és csak azt intézzük amit muszáj, mert ugye nem azért házasodtunk össze, hogy legyen, aki alszik az ágy másik felén...
Minden reggel kelés, munkábamenés, aztán haza, és próbálok lakást csinálni a lakásból.
Mr. Simpsont gyakorlatilag alig látom, órákkal utánam ér haza (épp leadnak valami melót, örülhetek, ha nem hajnalban jön), reggel fél órára találkozunk, de az nem számít, reggel sajnos kamaszkorom óta használhatatlan vagyok.
Hétvégén is csak a rohanás van, intézünk mindent, amit hét közben nem, bevásárlás, ikea, anyámkínja, aztán ebédelni rohanunk a szülőkhöz - egyik nap az egyikékhez, másik nap a másikékhoz és csak magunkra nincs egy percünk sem.
Nem jó ez így. És az a legszarabb, hogy úgy csúszik ebbe bele az ember, hogy észre sem veszi, csak amikor már hetek óta diszkomfort érzés van.
Úgyhogy most hétvégén nem megyünk sehova, hanem ketten leszünk és csak azt intézzük amit muszáj, mert ugye nem azért házasodtunk össze, hogy legyen, aki alszik az ágy másik felén...
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]