szerda, szeptember 26, 2007

És ma volt a napja, hogy beszélhettem Csurka Istvánnal telefonon.
Ami nekem egy megrázkódtatás volt. Nem én hívtam, elhihetitek, csótányokhoz csak bottal nyúlok, azzal is, csak ha nagyon muszáj (vö: e-mailen próbáltam vele intézni az intézendőt).

Miközben beszélt, végig azon gondolkoztam, hogy amikor befejezi, beleüvöltöm a kagylóba, hogy mekkora szemét fasiszta köcsög, de végül nem tettem, mert gyík vagyok. Meg mert munkaügyben kellett vele beszélnem, és a kiadó nevében mégsem küldhetem el a kurvaannyába.
Egyébként egy megtört öregembernek hangzott így a telefonba. Valószínűleg, mert az is. Amitől persze nem lesz kevésbbé fasiszta.



Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]