csütörtök, október 11, 2007
Ma nem szeretek dolgozni.
Néha az az érzésem, hogy sosem fogom átrágni magam ezen a kásahegyen.
Pláne, amikor arra a munkára, ami már elvitte két teljen napomat,
elviszi majd a holnapot és valószínűleg a hétvége egy részét, azt
mondja a kollegina, hogy
- Ó! Az úgyis szétbasszuk majd.
Anyád.
Mintha azért csinálnék jövő évi tervet, hogy legyen min vitatkozni.
Faszom.
A tervet azért csinálom, hogy vége legyen ennek az anarchiának és
legyen mi szerint dolgozni.
Néha az az érzésem, hogy sosem fogom átrágni magam ezen a kásahegyen.
Pláne, amikor arra a munkára, ami már elvitte két teljen napomat,
elviszi majd a holnapot és valószínűleg a hétvége egy részét, azt
mondja a kollegina, hogy
- Ó! Az úgyis szétbasszuk majd.
Anyád.
Mintha azért csinálnék jövő évi tervet, hogy legyen min vitatkozni.
Faszom.
A tervet azért csinálom, hogy vége legyen ennek az anarchiának és
legyen mi szerint dolgozni.
// bejegyezte: naiv @ 3:01 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]