naivdiva

Mindazonáltal nagyon érdekes nap volt a tegnapi, mert
-vettem hajbigyókat (ha valaki tudja, hogy hol a rákban lehet sima, fekete hajgumit kapni ebben a tetves városban, az azonnal szóljon) meg egy csillag alakú brutálnagy fülbevalót (ezt fel is fogom venni egy hétvégi szülinapi buliba)

- aztán kimentem M.-ékhez - épp idejében érkeztem, hogy megszabadítsam az egyik kezében cipelt két hatalmas szatyortól, miközben a másik kezében a kisebbik gyerek lógott mózesben, és próbálta rávenni a nagyobbik gyereket (m., nem a kisebbik gyerek), hogy haladjon a lakás felé, attól függetlenül, hogy rengeteg mesélnivalója van

-ott kéróztam egész délután és gyerekeztem (miközben a kisebbik nyálfonalakat eregetett a vállamra és a hátamra, a nagyobbik a lábam között tekergőzött, és mindenképp megpróbált elgáncsolni, de nem hagytam magam).

- aztán megacsajokvacsi volt, ami az utóbbi években valahogy mindig a gátmetszés-beöntés-gátvarrat hármszögnél ér véget (előtte egy ideig többnyire úgy tűnik , hogy lesz nem-kismamás beszélgetés is), na ez most kiegészült néhány kórházi horrortörténettel. Szegény P., akinek 4 hete van a szülésig, biztos irtóra élvezte a "hogy halt meg a baba, két nappal szülés után" történeteket. Én mindenesetre besokalltam és hazamentem.

- a taxis csávó előbb lebaszott, hogy M.-ék környékén nincsenek házszámok, aztán megosztott velem néhány autós trükköt, majd elmesélte, hogy fedezte föl, hogy a fia éhen fog halni, mert csak anyatejet kap, aztán szerencsére kiszálltam.

- otthon néztem TV-t és lefeküdtem, 10 perccel később pedig határozottan hallottam, hogy Mr. Simpson hazaér. De nem jött be, csak kint matatott. Aztán szólongattam, de nem jött válasz, csak két rémült macska. Aztán rémültem ültem az ágyban úgy öt percig (ezer százalékig biztos voltam benne, hogy valaki van a lakásban), aztán arra gondoltam, hogy nem maradhatok itt ülve, amíg valami nem történik (bejön a betörő és megöl, vagy bejön Mr. Simpson és csodálkozik, hogy ott ülök az ágy közepén éjfélkor), úgyhogy magamhoz vettem az egyetlen fegyvert, ami a kezem ügyébe esett: az Adidas for women sensitive 3 dezodoromat (azért éreztem, hogy ez nem az igazi, ha tényleg van ott valaki), felkapcsoltam az összes villanyt és határozott léptekkel kivonultam az előszobába - ahol nem volt senki, ahogy a lakás többi helyiségeiben sem. Elszívtam egy cigit az ijedtségre és visszafeküdtem aludni. Mr. Simpson állítólag hajnali kettőkor ért haza.
Viszont most jön értem és elvisz ebédelni.