naivdiva

Vannak az embernek ilyen hülye beidegződései, amiktől aztán akkor sem
tud szabadulni, amikor pedig lehetne.
A munkaidőről beszélek. Nagyon durva hét volt ez, november
közepe-végéig így is marad, tudom előre, nem lesz meglepetés. Na ma
viszont pont olyan napom van, hogy nem történik semmi. Ami egy olyan
melóhelyen is szar, ahol sokmindenkivel dogozol együtt, de itt, ahol
egyedül ülök a kis bordalmamban, százszor olyan szar.

Amikor megbeszéltük a munkám feltételeit, elhangzott a kötetlen
munkaidő is, ami tényleg van, még sosem mászott a pofámra a főnököm,
ha korábban léptem meg, dolgom volt reggel vagy délután, sőt volt,
hogy ő küldött haza, mert érezte, hogy a végemet járom.
Én mégis itt ülök és nem merek felállni, mert tutira akkor üt be a
krach, ha felemelem a seggem a székről. Nem, pontosítok, amikor
kikapcsoltam a gépet.

Asszem azért majd lassam ráveszem magam és elhúzok a fenébe.