vasárnap, november 25, 2007
A Gyerek épp most fut bele a kamaszkor legszebb részébe, amikor foglama sincs, hogy ki van vele, és ki ellene, illetve akiket ő jófejnek tart, valóban jófejek-e, akiket meg szarfejnek tart, valóban szarfejek-e.
Tegnap nekem szögezte a kérdést (miután felhívott, hogy átjönne dumálni*), hogy akkor most hagyja-e, hogy egy celebgyerek nyomuljon rá. A dilemmát az okozza, hogy a celegyerek rettentően gazdag (pontosabban a szülei), és hasonlóan gazdag gyerekekkel lóg együtt, a Gyerek meg tudja, hogy azzal ő nem akar lépést tartani, és egyébként sem érti, hogy miért a pénz tart össze egy társaságot, ugyanakkor a celebgyerek állítólag jófej (jellemző, hogy ezen a két dolgon kívül nem tudunk róla semmit, ami persze nem tartja vissza attól, hogy élete legfontosabb kérdéseként mérlegelje az ügyet).
Nagyon okos nagynéniként azt javasoltam neki, hogy addig csináljon bármit, amíg jólérzi magát (a piálás - cigizés - szívás témakört egy éve kiveséztük, akkor nem pont ezt a tanácsot adtam), ne akarjon megfelelni olyan dolgoknak, amiktől szarul érzi magát, és úgy általában próbáljon meg észnél lenni.
A Gyerekben azok a tulajdonságok keverednek, amelyek megkeserítették az én kamaszkoromat, és Hugi kamaszkorát, vagyis teljesen alkalmatlan bármilyen csorda-szellem ávételére, iszonyú igazságérzete van, nagyjából ötéves kora óta kristálytisztán szavakbaönthető, kőkemény véleménye van mindenről,és szarja le, hogy mit gondolnak róla mások.
Próbáltam azzal nyugtatni, hogy már csak 10 év, és a dolgok a helyükre kerülnek, és addig is fog találkozni jófej emberekkel, és lesznek barátai is, akkor is, ha nem ugyanazzal a tíz arccal jár majd össze állandóan.
A konklúzió az volt, hogy az emberek nem normálisak, ami igen fejlett ítélőképességről tesz tanúbizonyságot, úgyhogy mostmár én is csak kicsit aggódom.
*történelmi pillanatra hívnám itt fel a figyelmet, így leszek én a jófej nagynénje, akivel meg lehet beszélni a kínos kérdéseket, ellentétben az anyjával. Aki viszont nekem volt a jófej nővérem, akivel meg lehetett beszélni a kínos kérdéseket, ellentétben az anyámmal.
Tegnap nekem szögezte a kérdést (miután felhívott, hogy átjönne dumálni*), hogy akkor most hagyja-e, hogy egy celebgyerek nyomuljon rá. A dilemmát az okozza, hogy a celegyerek rettentően gazdag (pontosabban a szülei), és hasonlóan gazdag gyerekekkel lóg együtt, a Gyerek meg tudja, hogy azzal ő nem akar lépést tartani, és egyébként sem érti, hogy miért a pénz tart össze egy társaságot, ugyanakkor a celebgyerek állítólag jófej (jellemző, hogy ezen a két dolgon kívül nem tudunk róla semmit, ami persze nem tartja vissza attól, hogy élete legfontosabb kérdéseként mérlegelje az ügyet).
Nagyon okos nagynéniként azt javasoltam neki, hogy addig csináljon bármit, amíg jólérzi magát (a piálás - cigizés - szívás témakört egy éve kiveséztük, akkor nem pont ezt a tanácsot adtam), ne akarjon megfelelni olyan dolgoknak, amiktől szarul érzi magát, és úgy általában próbáljon meg észnél lenni.
A Gyerekben azok a tulajdonságok keverednek, amelyek megkeserítették az én kamaszkoromat, és Hugi kamaszkorát, vagyis teljesen alkalmatlan bármilyen csorda-szellem ávételére, iszonyú igazságérzete van, nagyjából ötéves kora óta kristálytisztán szavakbaönthető, kőkemény véleménye van mindenről,és szarja le, hogy mit gondolnak róla mások.
Próbáltam azzal nyugtatni, hogy már csak 10 év, és a dolgok a helyükre kerülnek, és addig is fog találkozni jófej emberekkel, és lesznek barátai is, akkor is, ha nem ugyanazzal a tíz arccal jár majd össze állandóan.
A konklúzió az volt, hogy az emberek nem normálisak, ami igen fejlett ítélőképességről tesz tanúbizonyságot, úgyhogy mostmár én is csak kicsit aggódom.
*történelmi pillanatra hívnám itt fel a figyelmet, így leszek én a jófej nagynénje, akivel meg lehet beszélni a kínos kérdéseket, ellentétben az anyjával. Aki viszont nekem volt a jófej nővérem, akivel meg lehetett beszélni a kínos kérdéseket, ellentétben az anyámmal.
// bejegyezte: naiv @ 9:46 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]