péntek, november 09, 2007

Uramisten, azért ez a Lehel téri aluljáró időnként rosszabb mint a legdurvább neoralizmus. Miközben a (stílusosan) reálban a pénztárosnő, akinél próbáltam kifizetni egy doboz tejet fejhangon óbégatva követelte, hogy valaki menjen oda egy sztornókártyával (mert nem bírta  lehúzni a vonalkódot, ezért kétszer húzta le), a mellette lévő kasszánál a másik pénztárosnő konkrétan teli pofával röhögött és viccelődött rajta (frankón kifordult a fél zsömle a szájából), az aluljáróból pedig csodálatosan behallatszott, ahogy egy bácsi (aki szegény egyébként minden nap ott van, és inkább lenne a helye egy szeretetotthonban, vagy ilyesmi)  vonyíttatta a hegedűjét, miközbe ő maga is ugyanazon a hangszínen vonyított.
Nem tudom, hogy én vagyok-e teljesen antiszociális, vagy ennél lejjebb ennek a társadalomnak nincsnen, és mindannyian atomot érdemlünk.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]