naivdiva

Elkezdtem írni a karácsonyi programról, de aztán az lett belőle, hogy eszembe jutott, amikor 3 éve a réges-régi családi videókat néztük, és vinnyogva röhögtünk mind a tizenakárhányan (nem számolok utána, akkor épp hányan voltunk jelen).
Szóval, '80-as évek közepe, mondjuk 85-86 valahogy így, (nagyapám ugye operatőr, úgyhogy volt kamera a háztartásban): Hugi sejpít és raccsol egyszerre, és épp a legdurvább ön- és közveszélyes időszakát éli, magára kötöz ezt-azt, leginkább szalagokat, aztán üvöltve követeli, hogy valaki azonnal vegye le róla, mert szorít. Unokatesó 1.0 idegesítő beképzeltséggel néz le hármunkat, mert mind fiatalabbak, ergo "kishülyék" vagyunk, ő meg magas és már tudja, mi a menő cucc a suliban (7 éves), Minnie-s pulcsija is van. Unokatesó 2.0 - az egyetlen fiú négyünk közül -  tudomást sem véve a családról körbe-körbe-körbe-körbe nyomul a lakásban a triciklijén, néha koppan egyet egy ajtón vagy falon, ilyenkor magában vihog, én meg épp az okoska stádiumban (ami apám szerint  kb 14 éves koromig tartott) hisztérikus kirohanást intézek anyám ellen, amikor megpróbál súgni, mert nem jut eszembe a vers következő sora, miközben a kamerának szavalok.
Apának még fekete a szakálla, nem ilyen mákos, mint most, viszont ugyanolyan ideges a hatalmas családi összejöveteltektől, mint most. Anya derékig érő hajjal, épp betöltötte a 26. életévét, vagyis kis fruska, viszont nagyszerűen menedzsel négyünket egyszerre. Nagyapám dohányzik mint a gyárkémény, nagyanyám meg vékony mint a nádszál, nem hord szemüveget, és értekezést folytat apával valami színműről, amit előző este látott. És ott van Dédi is, aki erre az egész pereputtyra nyolcvanakárhány évesen is főz.