naivdiva

Napok óta nyüglődöm. Nem tudom, mi van velem. Mindig voltak ilyen pillanatok, amikor rámtört a sehogysejó érzés, de ez sosem tartott napokig, egy-egy délutánt kellett csak átvészelni (okot sosem találtam, mindig örültem, hogy elmúlt, kész).
Ilyenkor szoktam régen pánikszerűen mosni meg rendet rakni meg papírokat rendezni meg nyolc évvel ezelőtti noteszeket nézegetni, ilyesmi. Most példás háztartást vezetek, az új lakásban még minden a helyén van, nem gyülemlett fel a sokezernyi szar, ami majd egy fél év múlva elborítja a nappalit, és nem találok megfelelő pótcselekvés-sorozatot. A dohányzás önmagában smafu.