hétfő, január 21, 2008
Ez a megelőlegezett tavasz, ez nagyon jó, maradhatna így márciusig, ki lennék békülve az időjárással.
Az átmenteti tavasztól egyébként mindenki megzakkant (kivéve engem, én már hetek óta meg vagyok zakkanva), aminek az lett a vége, hogy a családi ebéd keretében üvöltésig és ajtócsapkodásig összevesztem Hugival, aztán a nővérem veszett össze üvöltésig és ajtócsapkodásig a férjével, aztán anyámék macskája felmászott Apa ölébe.
Ez utóbbi a legváratlanabb fejlemény, Apa nem tűri magán az állatot, és ezt az állat nagyon jól tudja, Apa az egyetlen emberi lény, akitől tart (pedig kezet nem szokott rá emelni, csak nagyon csúnyán lehordja időnként.)
Végül persze az ajtócspakodós felek kiegyeztek egy-egy döntetlenben, és macska is leszállt Apa öléből, és ma végre beszéltem Cterv doktornővel.
Az átmenteti tavasztól egyébként mindenki megzakkant (kivéve engem, én már hetek óta meg vagyok zakkanva), aminek az lett a vége, hogy a családi ebéd keretében üvöltésig és ajtócsapkodásig összevesztem Hugival, aztán a nővérem veszett össze üvöltésig és ajtócsapkodásig a férjével, aztán anyámék macskája felmászott Apa ölébe.
Ez utóbbi a legváratlanabb fejlemény, Apa nem tűri magán az állatot, és ezt az állat nagyon jól tudja, Apa az egyetlen emberi lény, akitől tart (pedig kezet nem szokott rá emelni, csak nagyon csúnyán lehordja időnként.)
Végül persze az ajtócspakodós felek kiegyeztek egy-egy döntetlenben, és macska is leszállt Apa öléből, és ma végre beszéltem Cterv doktornővel.
// bejegyezte: naiv @ 12:32 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]