péntek, február 29, 2008
Az is nagyon klassz abban, hogy férjnél vagyok, hogy időnként büntetlenül szabadjára engedhetem a shopping-monstert. Mr. Simpson ugyanis nem hajlandó magának ruhát venni, valahogy nem alkalmas a pszichéje az ilyen típusú pénzköltésre, viszont irtóra tud sóvárogni egyes darabok után.
Úgyhogy mostanában azt csinálom, hogy miután elsóhajtozta, hogy mennyire tetszik neki ez meg az, de ááá nem veszi meg, én egy egy-két nappal később visszatérek a helyszínre és megveszem neki.
Ez egy nagyszerűen működő szisztem, ő megkapja amire vágyik, de nem kell pénz kiadnia (közvetlenül, a családi kassza pénzügyi rendszerét és egyensúlyát most hagyjuk), én meg kiélhetem a shopacolic énemet, és még jót is teszek, mert neki vásárolok, nem magamnak.
Mondom, szuperül működik a dolog.
Úgyhogy mostanában azt csinálom, hogy miután elsóhajtozta, hogy mennyire tetszik neki ez meg az, de ááá nem veszi meg, én egy egy-két nappal később visszatérek a helyszínre és megveszem neki.
Ez egy nagyszerűen működő szisztem, ő megkapja amire vágyik, de nem kell pénz kiadnia (közvetlenül, a családi kassza pénzügyi rendszerét és egyensúlyát most hagyjuk), én meg kiélhetem a shopacolic énemet, és még jót is teszek, mert neki vásárolok, nem magamnak.
Mondom, szuperül működik a dolog.
// bejegyezte: naiv @ 9:12 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]