hétfő, február 04, 2008

Borzasztó nehéz dolog addiktnak lenni, olyan addiktnak meg, aki önszántából vonja meg magától a szenvedély tárgyát, még rosszabb.
Nem, egyáltalán nem viccelek, kb. 3 hónapja nem tartok a lakásban tudatmódosító szert, mert, ha van, addig szívom amíg látom. (Nem vagyok angyal; kb. minden héten egyszer bűnbe esek, de hol van ez ahhoz képest, hogy előtte nagyjából 4 évig voltam nagyjából egyfolytában beszívva?)
Tegnap délután annyira, de annyira elszívtam volna egy spanglit (eddigre mostam hármat, kiteregettem, elraktam a két korábbi mosásból a száraz ruhát és kivasaltam Mr. Simpson ingeit, hamár a kényszercselekvésről van szó), hogy komolyan fontolgattam, hogy azon nyomban autóba vágom magam, és haza sem megyek addig, amíg nem szerzek valami potya ellátmányt, ha kell körbeutazom a várost, és telefonon zaklatok mindenkit, akit csak lehet.
Aztán úrrá lettem magamon és nem mentem sehova, de ettől még ma este ugyanúgy el akarok majd szívni egy spanglit. Na. És én akarok leszokni a dohányzásról.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]