hétfő, február 18, 2008
Hű, képzeljétek voltam tv-ben, nyilatkozni.
Borzasztó volt, hiába ismételgettem előtte magamnak, hogy nem élő adás, úgyis megvágják, megint rá kellett jönnöm, hogy a televízió az nem az én műfajom.
Gyorsabban gondolkodom, mint ahogy beszélek, ettől összezavarodok, a saját szavamba vágok, folyton azon izélek, hogy nehogy kifelejtsek valami fontosat. Ráadásul megállás nélkül gesztikulálok, mert ha nem, akkor a bizgerálnám a hajam, csavargatnám a nyakláncom, illetve egypercenként megigazítanám a szemüvegem - az meg már hogy nézne ki?
Pedig nagyon kedvesek voltak, hagytak beszélni, előre mondták, hogy mit fognak kérdezni, és mondták, hogy nyugodtan kezdhetem előlről, ha akarom, de a fasz se akarta előlről kezdeni, inkább túl akartam lenni rajta.
Nem vagyok egy exibicionista, az biztos.
Borzasztó volt, hiába ismételgettem előtte magamnak, hogy nem élő adás, úgyis megvágják, megint rá kellett jönnöm, hogy a televízió az nem az én műfajom.
Gyorsabban gondolkodom, mint ahogy beszélek, ettől összezavarodok, a saját szavamba vágok, folyton azon izélek, hogy nehogy kifelejtsek valami fontosat. Ráadásul megállás nélkül gesztikulálok, mert ha nem, akkor a bizgerálnám a hajam, csavargatnám a nyakláncom, illetve egypercenként megigazítanám a szemüvegem - az meg már hogy nézne ki?
Pedig nagyon kedvesek voltak, hagytak beszélni, előre mondták, hogy mit fognak kérdezni, és mondták, hogy nyugodtan kezdhetem előlről, ha akarom, de a fasz se akarta előlről kezdeni, inkább túl akartam lenni rajta.
Nem vagyok egy exibicionista, az biztos.
Megjegyzések:
<< Főoldal
:) én ugyanezzel szembesültem, amikor interjúkat készítettem régen. csak utána jó, közben horrorisztikus
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]