hétfő, február 18, 2008

Hű, képzeljétek voltam tv-ben, nyilatkozni.
Borzasztó volt, hiába ismételgettem előtte magamnak, hogy nem élő adás, úgyis megvágják, megint rá kellett jönnöm, hogy a televízió az nem az én műfajom.
Gyorsabban gondolkodom, mint ahogy beszélek, ettől összezavarodok, a saját szavamba vágok, folyton azon izélek, hogy nehogy kifelejtsek valami fontosat. Ráadásul megállás nélkül gesztikulálok, mert ha nem, akkor a bizgerálnám a hajam, csavargatnám a nyakláncom, illetve egypercenként megigazítanám a szemüvegem - az meg már hogy nézne ki?
Pedig nagyon kedvesek voltak, hagytak beszélni, előre mondták, hogy mit fognak kérdezni, és mondták, hogy nyugodtan kezdhetem előlről, ha akarom, de a fasz se akarta előlről kezdeni, inkább túl akartam lenni rajta.
Nem vagyok egy exibicionista, az biztos.

Megjegyzések:
:) én ugyanezzel szembesültem, amikor interjúkat készítettem régen. csak utána jó, közben horrorisztikus
 
én egyelőre ott tartok, hogy nincs az az isten, hogy megnézzem, mit makogtam össze :)
 
Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]