naivdiva

Hugival nagyszerű tervet eszeltünk ki tegnap. Jó sokáig gyűjtünk pénzt, és veszünk közösen egy kis házat valahol a Balatonnál (szigorúan északi part), a férjeket / pasikat pedig csak akkor értesítjük, ha már lezajlott a tranzakció.
Csak így vehetjük elejét a "jó, de"-vel kezdődő mondatoknak, és a férjekre / pasikra jellemző kekeckedésnek. Viszont kell ház Balcsin, ez teljesen biztos, különben hol fog együtt rohangálni tetszőleges számú unokatesó? Naugye.

Egyébként Hugi száján kiesett valami, ami (ha eltekintünk a vérfertőző és egyéb perverz felhangoktól) nagyszerűen példázza, hogy miért is olyan nehéz neki elszakadni otthonról:
- Arra gondoltam, hogy milyen kár, hogy a gyerekeink nem lesznek testvérek...