naivdiva

Minden délután farkasszemet nézek a növényekkel, és egyre frusztrálóbb sürgetést érzek, hogy elpakoljam őket onnan, ahol most vannak.
Egyrészt hülyén néz ki a sok különfajta egyed egymás mellett (neveket nem mondok, van egy ami valamilyen fikusz, van egy amarillisz, egy nemtudommi, mert folyton elfelejtem a nevét és két nemtudommi, aminek soha nem is tudtam, de azzal kaptam őket, hogy "nem kell gyakran locsolni"), másrészt nem állítanám, hogy boldog nyugalomban fotoszintetizálnak.
Szerintem mind meg vannak sértődve, mert bár hetente locsolom őket, a fikusz nem hajlandó kiheverni a macska-támadást és még mindig tiszta luk a levele, amit a lányok megrágtak, az amarillisz mint egy megbolondult keljfeljancsi növeszt minden héten egy bazinagy levelet, ami aztán elhajlik és elszárad, a második két nemtudommi elég sápatag, és pont úgy néznek ki, mint akik heteken belül benyújtják a számlát. Még az első nemtudommi viselkedik a legnormálisabban, mert virágzik, de félek az lesz, hogy elvirágzik, én utasításnak megfelelően levágom róla az elszáradt szirmokat és ez is ámokfutásba kezd.
Azt hiszem ez a növényezés-dolog sokkal, de sokkal bonyolultabb, mint elsőre gondoltam, pedig alapból tudtam, hogy ami nem nyávog, ha éhes, csak kényes jószág lehet.