naivdiva

Képzeljétek! Új gépem van! Laptopom! Sajátom! Nekem!
Mert az úgy volt, hogy reggel egy hangos hörrentés kíséretében megadta magát a régi gépem. Jó szolgálatot tett, Anyáéktól örököltem három éve, előtte náluk gürizett irodai munkában másik hármat, szóval nem volt már mai csirke.
Reggel, mikor meghalt, szomorú ábrázattal közöltem Mr. Simpsonnal a rosszhírt, aki gondolkodás nélkül piackutatásba kezdett a neten, aztán igaziból is piackutatásba keztünk, voltunk 3 elektronikai  áruházban, gusztáltuk hosszasan az árukészletet  (én), összehasonlítottunk processzrokat, memóriákat, wlan-izét, és kártyaolvasókat (Mr. Simpson) és végül hazahoztuk ezt.
Gyönyörű szép, gyors, okos, nem vakulok meg egy cikk elolvasásától, gyors, tűéles, és gyors, és gyönyörű.
És az enyém! Ez az első számítógépem, ami úgy kezdi a pályafutását, hogy az enyém, és nem megöröklöm valakitől. És ezüst háza van és hatalmas képernyője, és szerintem veszek neki táskát és magammal fogom vinni mindenhova, és felvágok vele, hogy ja? az az új laptopom.