naivdiva

Azt hiszem, ma inkább a szarfej nagynéni kategóriába tartozom, mint nem, pedig fordítva akartam. A Gyerek ugyanis akart egy iPodot, egy barátunk meg kint van Amerikában, gondoltuk hozatunk vele egyet, akkor nem egy akkora vagyon.
Mondjuk én vagyok a hülye, hogy csak ma jutott eszembe, hogy oké, de ki fogja ezt kifizetni (városszerte híres lépcsőházi okos vagyok), mert én nem ruházok be (így is) 30 rugót, amúgy is teljesen el van szállva, ha a pénzről van szó, tökpofátlanul kér kölcsön tizeseket, amiket az anyja ad vissza (jó esetben, rossz esteben senki) .

Szóval megkérdeztem tőle, hogy ezt szeretné-e a következő 2 karácsonyra ajándéknak, vagy valamelyik szülője tud a biniszről, és felkészült a perkálásra. Na persze egyik sem tudott róla. A Nővérem közölte, hogy majd az apja kifizeti, egyébként felőle nyugodtan.*
Na kiderült, hogy az apja sem hajlandó kifizetni. Most persze vérig van sértődve (a Gyerek, nem az apja), és gondolom meg van róla győződve, hogy az övé a legborzalmasabb család a világon.
Szegénynek tényleg szörnyű sors jutott egyébként, a pótapja Párizsból hozza neki a szarabbnál szarabb cuccokat, Anya és Apa ugranak, ahányszor elhagyja a telefonját (félévente egyszer), hogy újat vegyenek, kocsival hozzák-viszik (amikor nem ciki a haverok előtt), és kénytelen lovagolni járni hetene háromszor.
De ezt a hegyibeszédet nem fogom megtartani, csak magamban röhögök rajta, és drukkolok, hogy az az 5-6 év, amíg még kamasz viszonylag gyorsan tovaszálljon.
Egyébként meg kapott egy mp3-lejátszót Apától asszem karácsonyra, de az persze szar, mert nem a legújabb Apple.

*ezért  van elszállva a  Gyerek, a Nővérem is egész életében a mások pénzét szórta, főleg Apáét, de ez egy másik történet