szerda, április 16, 2008
El kell mesélnem, milyen véget ért Szofi és a ruhásszekrény szimbiózisa.
Az utóbbi hetekben a kis dög teljesen pofátlanul ott lakott, minden délután arra értem haza, hogy nyílik-csukódik az ajtó, ő meg kómás fejjel próbál úgy csinálni, mintha nem a cipőimen durmolt volna mostanáig.
Hétvégén a polcszerelés miatt voltunk obiban, már előre örvendeztem, hogy veszünk riglit (Mr. Simpson előre rosszul volt, hogy szét kell fúrni a szekrényt), vége a dalnak. Na a kibaszott obiban semmilyen rigli-szerű dolgot nem lehet kapni, az eladócsaj kicsit meg is volt sértődve, hogy mifaszt akarunk.
Úgyhogy otthon elővettem az egyik "majd egyszer jó lesz valamire" felkiáltással eltett műselyem zöld szalagot, levágtam belőle egy szép darabot, és azóta a szekrény masnira van kötve.
Megjegyzem a kis szaros csak elérte, hogy én szívjak, mert a kikötöm-bekötöm plusz három percet vesz el minden öltözködésből, ami Mr. Simpson általános reggeli indulásközeli lelkiállapotát tekintve nagyon-nagyon sok, de még így is megéri.
Az utóbbi hetekben a kis dög teljesen pofátlanul ott lakott, minden délután arra értem haza, hogy nyílik-csukódik az ajtó, ő meg kómás fejjel próbál úgy csinálni, mintha nem a cipőimen durmolt volna mostanáig.
Hétvégén a polcszerelés miatt voltunk obiban, már előre örvendeztem, hogy veszünk riglit (Mr. Simpson előre rosszul volt, hogy szét kell fúrni a szekrényt), vége a dalnak. Na a kibaszott obiban semmilyen rigli-szerű dolgot nem lehet kapni, az eladócsaj kicsit meg is volt sértődve, hogy mifaszt akarunk.
Úgyhogy otthon elővettem az egyik "majd egyszer jó lesz valamire" felkiáltással eltett műselyem zöld szalagot, levágtam belőle egy szép darabot, és azóta a szekrény masnira van kötve.
Megjegyzem a kis szaros csak elérte, hogy én szívjak, mert a kikötöm-bekötöm plusz három percet vesz el minden öltözködésből, ami Mr. Simpson általános reggeli indulásközeli lelkiállapotát tekintve nagyon-nagyon sok, de még így is megéri.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]