szerda, április 23, 2008
Úristen, annyira kultúrok vagyunk, hogy az már fáj. Tegnap is színházban voltunk, éles váltás: Hat hét, hat tánc, a Tháliában. Jótékonysági előadás volt az emlőrák-szűrésért, Anyáék (is) szervezték, a teljes pereputty felvonult, including LB és az ő pereputtya.
Kicsit csalódott voltam, mert annyi jót hallottam az előadásról, hogy valami lehengerlőbbre számítottam. Pontosabban arra számítottam, hogy inkább lesz táncolós, mint filozofálós, de inkább filozofálós volt, mint táncolós. De a Kulka nagyon jó színész, ezt ismét megállapítottam.
Vacsi után a szűkebb családom előadta a 'minden idők legőrültebb társasága' c. magánszámot, így csak azon múlt, hogy megtaláltuk őket az egyik kávézóban, hogy a másikban van az pincérfiú, aki szerelmes a hugomba, és amikor látta, hogy ott toporgunk Mr. Simpsonnal, szólt, hogy már elmentek, mert nem volt üres asztal.
Kicsit csalódott voltam, mert annyi jót hallottam az előadásról, hogy valami lehengerlőbbre számítottam. Pontosabban arra számítottam, hogy inkább lesz táncolós, mint filozofálós, de inkább filozofálós volt, mint táncolós. De a Kulka nagyon jó színész, ezt ismét megállapítottam.
Vacsi után a szűkebb családom előadta a 'minden idők legőrültebb társasága' c. magánszámot, így csak azon múlt, hogy megtaláltuk őket az egyik kávézóban, hogy a másikban van az pincérfiú, aki szerelmes a hugomba, és amikor látta, hogy ott toporgunk Mr. Simpsonnal, szólt, hogy már elmentek, mert nem volt üres asztal.
// bejegyezte: naiv @ 9:49 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]