péntek, május 23, 2008
Ja!
Meg azt is akartam mesélni, hogy tegnap 5 db kiskorúval tartózkodtam egy légtérben, amiből a legkisebb 3 hónapos (és hasfájós), a legnagyobb meg 3 és fél éves, a köztesek 4 hónapos, 9 hónapos, és két és fél éves korral büszkélkedhetnek.
Egy-egy súlyosabb délutánon azt sem értem, M. hogy bírja a kettővel, de ez a tegnapi még egy nagyon rossz napjukhoz képest is az apokalipszis volt időnként, pedig mind az ötnek tökjó kedve volt, és mosolygósak voltak. Kivéve a hasfájóst amikor fájt a hasa, és nagy haveromat, M. kisebbik Lánygyerekét, akivel csak addig voltunk haverok, amíg az anyja látómezőn kívül maradt, ha meglátta, akkor kezdődött az orrban zengetett világfájdalom, de a legviccesebb az volt, amikor világfájdalom közben kiesett a szerepéből és elmosolyogta magát valami hülyeségen (mindig igyekszem kreatívan szórakoztatni).
A nagyok mindent megtettek, hogy bekövetkezzen a végítélet, régen láttam annyiszor reflexből indulni M.-et és Zsófit, mint amikor a lányok a kanapé hátáról vetették le magukat egypercenként, nem törődve azzal, hogy a felület, amire érkeznek, az egy üveg asztallap.
Azért öt gyerek, az elég sok egyszerre.
Meg azt is akartam mesélni, hogy tegnap 5 db kiskorúval tartózkodtam egy légtérben, amiből a legkisebb 3 hónapos (és hasfájós), a legnagyobb meg 3 és fél éves, a köztesek 4 hónapos, 9 hónapos, és két és fél éves korral büszkélkedhetnek.
Egy-egy súlyosabb délutánon azt sem értem, M. hogy bírja a kettővel, de ez a tegnapi még egy nagyon rossz napjukhoz képest is az apokalipszis volt időnként, pedig mind az ötnek tökjó kedve volt, és mosolygósak voltak. Kivéve a hasfájóst amikor fájt a hasa, és nagy haveromat, M. kisebbik Lánygyerekét, akivel csak addig voltunk haverok, amíg az anyja látómezőn kívül maradt, ha meglátta, akkor kezdődött az orrban zengetett világfájdalom, de a legviccesebb az volt, amikor világfájdalom közben kiesett a szerepéből és elmosolyogta magát valami hülyeségen (mindig igyekszem kreatívan szórakoztatni).
A nagyok mindent megtettek, hogy bekövetkezzen a végítélet, régen láttam annyiszor reflexből indulni M.-et és Zsófit, mint amikor a lányok a kanapé hátáról vetették le magukat egypercenként, nem törődve azzal, hogy a felület, amire érkeznek, az egy üveg asztallap.
Azért öt gyerek, az elég sok egyszerre.
// bejegyezte: naiv @ 12:44 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]