naivdiva

Na és akkor tegnap, épp amikor lementem alfába (20.45), hogy a hajnali kelés és hajnali sportolás után jól megérdemelt kórházsorozatokat nézzem, telefonált Anya, hogy elbaszta, és mégis neki kellett volna kitöltenie az adóbevallásomat, úgyhogy mivel nagykorú vagyok eldönthetem, hogy kimegyek most, és elintézzük és elrohanok a postára, vagy bevállalom, hogy megbasz a zapeh.
Komoly mérlegelés következett, aztán az összes hivatalokkal kapcsolatos előéletem fényében úgy döntötem, hogy kimegyünk, essünk túl rajta, mert ha nem, tuti én leszek az az egy a százezerből, akit megbüntetnek, mert egy nap késéssel adom le.

Aztán kiderült, hogy a tavalyi adóbevallásomnak se híre, se hamva, szintúgy a munkahelyváltáskor kapott jövedelemigazolások sincsenek sehol, és akkor már kezdett az egész sírvaröhögős lenni. Mr. Simpson felverte a régi cég összes elérhető pénzügyesét és háeresét (9.30), de senki sem akadt a papírjaim nyomára (Anya azért eléggé csodálkozott, hogy a késői időpontban senki sem üvöltött a férjemmel, hogy miafaszt akar, hanem kedélyesen röhincsélt mindhárom célszeméllyel a telefonon, de mondtam neki, hogy azok ott mind ekin pörögnek, és este fél 10-kor még csak épp nekikezdtek a leszállóágnak, már aki nem dolgozik olyankor is). Szóval a papírok nem lettek meg, úgyhogy nagyot csaptunk a hasunkra, én megpróbáltam emlékezni, hogy kb mennyit is kereshettem havonta, osztottunk szoroztunk, beírtunk valamit, ma meg majd jól önjavítunk, vagy valami hasonló, nem vagyok hajlandó ilyen szakszavakat megjegyezni.

És akkor (10.00) lementünk a Krisztinára a főpostára, ami persze 5 perccel azelőtt zárt, hogy odaértnük, és akkor átmentünk a Nyugatiba, örültünk egy kicsit, hogy jé! egy éve nem voltunk hétköznap ilyen időpontban a városban és feladtunk az adóbevallásom, és még röhögtünk egy nagyot, amikor vettem elő az ötszázast, hogy fizetem az ajánlott levelet, a postáskisasszony meg úgy nézett rám, mint egy ufóra, és kiböffentette az ablakon, hogy 'ingyenes'. Azt hiszem, nem vagyok elég tudatos állampolgár.