naivdiva

Reggel elvittük a kisebbik hülyét varratszedésre, és volt 35 percem azon gondolkozni, miért is mondtam azt 2 hete az orvosnak, hogy nem, ne jöjjön, majd kivisszük mi. Ennyi időbe telt ugyanis, mire elkaptuk és besuvasztottuk a macskahordóba. Az 'elkaptuk' így nem igaz, én a 35. percben síráshatáron voltam, a macska meg a paplanom alatt reszketett. A kis hülye, azt hitte, ha nem lát minket, mi se látjuk őt, még azt is hagyta, hogy Mr. Simpson megfogja - ez lett a veszte, mert így, hogy kézrekerült el sem engedte és ugyan  macska 4 lábbal kitámasztotta magát a ketrec ajtajánál, hogy ő ugyan oda be nem megy, végül a nyers erő győzött.
Az ezt megelőző 34 percben módszeresen menekült (fogalmam sincs, honnan tudta az első pillanattól, hogy be akarjuk kasztlizni) pedig volt könyörgés, leszarás tettetés, játszás tettetés, ajtóbezárás, két oldalról támadás, minden.
A kifelé utat végigüvöltötte, aztán a rendelőben hirtelen még a nyávogás is benneszakadt, úgy beszart, úgyhogy onnantól csak reszketett, de nyugton volt - ennek kifejezetten örültünk, főleg, miután az orvos elmesélte, hogy a mittoménkije macskájából úgy vette ki a varratokat, hogy előtte törülközővel jól körbetekerte, hogy ne tudja megkarmolni.
Ha már ott voltunk megkapta az éves oltásokat, elég lesz egy cirkuszoló macska novemberben.