péntek, május 02, 2008

Tegnap úgy döntöttünk, hogy szociális életet fogunk élni, összetrombitáltuk a társaság összetrombitálható részét és elmentünk a Szimplába. Én roppant gazdaságos voltam, egy fröccstől simán szalonspices lettem, (azt hiszem a másik kettőtől fáj most a fejem), B. és Mr. Simpson jégereztek, B-né unikumozott, V. fröccsözött, illetve átmenetileg megsüketült a náthája miatt.
Épp az est ordtívaröhögős részénél tartottunk, amikor legnagyobb megdöbbenésünkre leült mellénk két hatalmas nagy feka, akikből az egyik öblös hangon nekiállt rappelni, a másik szolidan kipakolta a spanglit az asztalunkra és nekiállt tekerni, miközben ordítva könyörgött (igen szép magyarsággal), hogy vegyük rá a barátját, hogy hagyja abba a rappelést, különben kénytelen lesz megütni. Elég sokáig nem értettük, hogy mit is akarnak tőlünk, mert beszélgetni nem akartak, volt még üres asztal, szóval nem a helyünket akarták, csak ott ültek és veszekedtek, ráadásul a kettes számú srác végül valóban irdatlanul tarkónvágta a haverját, és akkor már vicces sem volt, inkább zavarbaejtő, és kellően le is hangolódtunk ahhoz, hogy inkább hazamenjünk.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]