péntek, május 02, 2008
Tegnap úgy döntöttünk, hogy szociális életet fogunk élni, összetrombitáltuk a társaság összetrombitálható részét és elmentünk a Szimplába. Én roppant gazdaságos voltam, egy fröccstől simán szalonspices lettem, (azt hiszem a másik kettőtől fáj most a fejem), B. és Mr. Simpson jégereztek, B-né unikumozott, V. fröccsözött, illetve átmenetileg megsüketült a náthája miatt.
Épp az est ordtívaröhögős részénél tartottunk, amikor legnagyobb megdöbbenésünkre leült mellénk két hatalmas nagy feka, akikből az egyik öblös hangon nekiállt rappelni, a másik szolidan kipakolta a spanglit az asztalunkra és nekiállt tekerni, miközben ordítva könyörgött (igen szép magyarsággal), hogy vegyük rá a barátját, hogy hagyja abba a rappelést, különben kénytelen lesz megütni. Elég sokáig nem értettük, hogy mit is akarnak tőlünk, mert beszélgetni nem akartak, volt még üres asztal, szóval nem a helyünket akarták, csak ott ültek és veszekedtek, ráadásul a kettes számú srác végül valóban irdatlanul tarkónvágta a haverját, és akkor már vicces sem volt, inkább zavarbaejtő, és kellően le is hangolódtunk ahhoz, hogy inkább hazamenjünk.
Épp az est ordtívaröhögős részénél tartottunk, amikor legnagyobb megdöbbenésünkre leült mellénk két hatalmas nagy feka, akikből az egyik öblös hangon nekiállt rappelni, a másik szolidan kipakolta a spanglit az asztalunkra és nekiállt tekerni, miközben ordítva könyörgött (igen szép magyarsággal), hogy vegyük rá a barátját, hogy hagyja abba a rappelést, különben kénytelen lesz megütni. Elég sokáig nem értettük, hogy mit is akarnak tőlünk, mert beszélgetni nem akartak, volt még üres asztal, szóval nem a helyünket akarták, csak ott ültek és veszekedtek, ráadásul a kettes számú srác végül valóban irdatlanul tarkónvágta a haverját, és akkor már vicces sem volt, inkább zavarbaejtő, és kellően le is hangolódtunk ahhoz, hogy inkább hazamenjünk.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]