naivdiva

Ahhoz képest, hogy azt gondoltam, hogy a könyvhét után egy kis dombra lecsücsülünk, ez a hét talán súlyosabb volt, mint az előző (jó, nem kellett órákat állnom). Mindenki iszonyúan felpörgött, és muszáj volt kihasználnom a ki tudja mikor visszatérő alkalmat, hogy a Fiúk minden e-mailre válaszolnak, hetek óta megoldatlan kérdések döltek el végre, ráadásul maradt azért elsöpörgetnivaló a könyvhét után is.
Mára viszont szabit vettem ki, mert a lakás pont úgy néz ki, mint a régi szép időkben lapleadáskor (kivéve púpozott hamutartók), holnap viszont itt ebédel az egész pereputty, miután a Gyerek elballag.
Ennek kapcsán kell megemlítenem, hogy most tört rá a nosztalgia az iskola után (jaj,de furcsa lesz, hogy nem járok oda többet, hogy fog hiányozni), amiről egyébként nyolc évig azt hallgattuk (najó, csak 5,mert az első három évben még nem utált tanulni), hogy minden tanár hülye, az osztálytársai is hülyék, és egyébként is ezt a faszságot.