naivdiva

Lassú lesz ez a nyár, eleve negyed annyi könyvet kell nyomdába adnom, mint rendesen, Fiúk 1. megint elköltözik (ezúttal végleg) és emiatt legalább 2 hét ki fog esni basztatásilag, ráadásul olyan flottul belenevelik az emberbe gyerekkorában, hogy a nyár az azért van, hogy ne csináljon semmit, hogy én most is ezt a semmit szeretném csinálni.

Pontosabban iszonyú sok ötletem van, mi mindent kellene csinálnom, de egyik sem kapcsolódik sehogysem a munkához. Például: kellene strandolni, nem, nem úszni, a strandolásnak pont az a lényege, hogy az ember nem úszik, csak megmártózik, ha már nagyon meleg van. Meg: kellene főzni. Úgy rendesen 3 fogást, vagy, ha nem azt, hát kísérletezni. Annyi minden szép dolog van most a csarnokban, de a faszomnak van kedve órászám főzikélni, amikor hazaesek. Olyankor túlélésre játszom: legyen kaja az asztalon (ma töltött tök lesz, nyami). Ésmég: mennék Margitszigetre sétálni, Nagyanyámhoz traccsolni, M.-hez gyereketboldogítani, megnézném már LB-ék erkélyét, segítenék Anyának 2 emelet között költözni (házfelújítás), gyantáznék lábat, festenék körmöt, tennék képet keretbe, szögelnék képet falra, rendet kellene rakni a 'gyerek'szobában meg a spájzban (amit a férjem következetesen gardróbnak hív, kitudja miért).
Mondom, annyi mindent kellene csinálni. Csak dolgozni ne kéne.