naivdiva

Tessék, kaptok gyors összefoglalót, muszáj volt bejönnöm az irodába, hogy megnézzem, ki az, aki nem tud nélkülem élni.
A könyvhét rendkívül vicces, szórakoztató és egyben fárasztó dolog így a bódé túloldaláról. Tegnap nyolc órát álltam, estére nem nagyon tudtam járni, reggelre izomláz lett a seggemben. Viszont kurvajó, hogy látom AZ olvasót, tudom, hogy milyen arcok veszik a könyveinket - kicsit mind őrült, de többnyire nagyon kedves őrültek.

A megahajtás közepén kicsit elszaladtam interjút adni, és most először rá mertem kérdezni, hogy hány nap alatt lehet használható anyagot vágni abból a makogásból, amit ilyenkor előadok. A műsorvezető fiú nagyon kedvesen azt hazudta, hogy tökjól csinálom, nincs sok utómunka, majd közölte, hogy kicsit unják már a pofámat (jó, nem ezt mondta), és jó lenne, ha legközelebb valamelyik fordítónkat is vinném magammal. Elég hangosan röhögtem, az általam ismert irodalmi fordítók tetemes része attól is rosszul van, hogy engem fel kell hívnia, egyelőre nem jut eszembe egyetlen kínzási eszköz sem, amivel rávehetném őket, hogy egy televíziónak nyilatkozzanak, de jobb fajta zsaroláson még gondolkozom.