naivdiva

Tegnap amikor odaértem a Pszichonénihez, egy velem egykorú lány állt az ajtóban, épp cipőt kötött, aztán mind a ketten megnyomtuk a saját csengőnket (egy lakásban kb. 5 Pszichonéni üzemel, gondolom osztoznak a rezsin, és mindenkinek külön csengője van, ami különféle képpen szól, hogy tudják, kinek a fél hatos depressziósa jött meg).
Aztán egyszercsak megjelent a másik lány pszichonénije, az én Pszichonénim, meg mégegy pszichonéni, aki épp kikísérte a saját depressziósát, és akkor azért az elég súlyos volt, hogy ennyi nő egyszerre, akik mind egymás lelkében turkálnak - szinte már perverz.

Egyébként a Pszichonéni azt mondta, hogy egyszerre akarok mindent, és most jól megvagyok lepődve, hogy nem lehet egyszerre mindent, és tulajdonképpen nem nagyon kellene csodálkoznom, hogy nem estem teherbe ebben a másfél évben, ami alatt annyi minden történt velem, ami másoknak öt évre is sok (ráadásul a stressz hatására ledobott mínusz tíz kilóval futottam neki az egésznek), viszont rakjak szépen rendet a leendő gyerekszobában, tüntessem a sosem használt és felesleges dolgokat és dobozokat, mert néha kint kell rendet rakni ahhoz, hogy bent rend legyen.
Úgyhogy megvan a hétvégi program.