szerda, július 16, 2008
Tegnap eléggé lefárasztottuk egymást, Rambó meg én, de muszáj állandóan csinálni valamit, ha az időjárás úgy hozza, hogy nem lehet elmenni otthonról.
Úgyhogy rajzoltunk (először papírra, de az egy idő után uncsi volt és a kezünkre), megszereltünk mindent műanyag villáskulccsal, játszottunk hammegeszlek-et, Rambó többször egymás után legvágta a lábam műanyag fűrésszel (mondtam, hogy nekem ez annyira nem jó, de kevés empátia szorult a gyerekbe, és hiába tiltakoztam, csak rámszólt, hogy maradjak nyugton), de legnagyobb buli az volt, hogy bufencezve az ölembe zuhant, nekem meg visszakellett görgetnem a fején át. Ez utóbbit nagyjából két órán át játszottuk és csak akkor volt hajlandó abbahagyni, amikor már állni is alig bírt, nemhogy bukfencezni.
Viszont úgy ájult el ebéd után, mint akit leütöttek és fel sem ébredt amíg az anyja haza nem jött.
A teljes napi programot végigkísérte a Macskafogó 2., amit így háromszor egymás után volt szerencsém végighallgatni.
Úgyhogy rajzoltunk (először papírra, de az egy idő után uncsi volt és a kezünkre), megszereltünk mindent műanyag villáskulccsal, játszottunk hammegeszlek-et, Rambó többször egymás után legvágta a lábam műanyag fűrésszel (mondtam, hogy nekem ez annyira nem jó, de kevés empátia szorult a gyerekbe, és hiába tiltakoztam, csak rámszólt, hogy maradjak nyugton), de legnagyobb buli az volt, hogy bufencezve az ölembe zuhant, nekem meg visszakellett görgetnem a fején át. Ez utóbbit nagyjából két órán át játszottuk és csak akkor volt hajlandó abbahagyni, amikor már állni is alig bírt, nemhogy bukfencezni.
Viszont úgy ájult el ebéd után, mint akit leütöttek és fel sem ébredt amíg az anyja haza nem jött.
A teljes napi programot végigkísérte a Macskafogó 2., amit így háromszor egymás után volt szerencsém végighallgatni.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]