szombat, augusztus 30, 2008
Tegnap nagykört sétáltunk LB-vel (Oktogon - Blaha - Astoria - Deák tér - Oktogon).
Amikor még fiatalok voltunk, legalább hetente sétáltunk nagykört (jóidőben) de mostanában nagyon régen nem sétáltunk nagykört, szerintem vagy két éve az ötlet sem merült fel, mert annyira rohanunk állandóan, hogy csak egy-egy órára találkozunk, akkor meg inkább ücsörgünk valahol.
Szóval hosszú idő után mentünk végig a belvároson, és - amellett, hogy nagyon klassz volt nagykört sétálni, azért ismételgetem állandóan - valahogy nagyon szomorú volt látni, hogy milyen állapotban van a város, meg benne az emberek.
Mindenhol összefirkált, lepukkant, lehugyozott épületek, amiket csak még durvább kontrasztba állítanak a véletlenül felújított például csilli-villi New York paloták. És a legdurvább, hogy mindenből az süt az érdektelenség. Kit érdekel, hogy hánynod kell olyan büdös van az emkénél, hogy a Deákon térdig gázolsz a szemétben, hogy Astoriánál úgy kell magad átverekedni a hetesbusz dugigtömött megállójában, hiába szeretnél továbbsétálni, mindenki közönyösen néz maga elé és nem lép arréb. Az egyetlen civilizált pontnak az Oktogon tűnik, de az meg éjszaka válik állatkertté, és pont eleget laktam ott, hogy tudjam, hogy reggel ott is húgyszag van.
És nem, nem burokban élek, a Lehel tér mögé megyek dolgozni minden reggel, gyalog és bkv-val közelekedek a városban (aki autóval jár, az sose látja ezt az arcát a városnak), csak megdöbbentett, hogy még az ún. belváros is ennyire messze van a szalonképességtől.
És akkor nem beszéltem az emberekről, akik elhízottak, koszosak, büdösek, ápolatlanok, rosszabb esetben totál ki vannak ütve. Mi az istent várunk, ha a honpolgár ahhoz is lusta, hogy fogat mosson? Viszont az utcakép legalább híven tükrözi a közállapotokat, valami félig szervezett katatóniába süllyedt káoszt. Tényleg nagyon elszomorító.
Amikor még fiatalok voltunk, legalább hetente sétáltunk nagykört (jóidőben) de mostanában nagyon régen nem sétáltunk nagykört, szerintem vagy két éve az ötlet sem merült fel, mert annyira rohanunk állandóan, hogy csak egy-egy órára találkozunk, akkor meg inkább ücsörgünk valahol.
Szóval hosszú idő után mentünk végig a belvároson, és - amellett, hogy nagyon klassz volt nagykört sétálni, azért ismételgetem állandóan - valahogy nagyon szomorú volt látni, hogy milyen állapotban van a város, meg benne az emberek.
Mindenhol összefirkált, lepukkant, lehugyozott épületek, amiket csak még durvább kontrasztba állítanak a véletlenül felújított például csilli-villi New York paloták. És a legdurvább, hogy mindenből az süt az érdektelenség. Kit érdekel, hogy hánynod kell olyan büdös van az emkénél, hogy a Deákon térdig gázolsz a szemétben, hogy Astoriánál úgy kell magad átverekedni a hetesbusz dugigtömött megállójában, hiába szeretnél továbbsétálni, mindenki közönyösen néz maga elé és nem lép arréb. Az egyetlen civilizált pontnak az Oktogon tűnik, de az meg éjszaka válik állatkertté, és pont eleget laktam ott, hogy tudjam, hogy reggel ott is húgyszag van.
És nem, nem burokban élek, a Lehel tér mögé megyek dolgozni minden reggel, gyalog és bkv-val közelekedek a városban (aki autóval jár, az sose látja ezt az arcát a városnak), csak megdöbbentett, hogy még az ún. belváros is ennyire messze van a szalonképességtől.
És akkor nem beszéltem az emberekről, akik elhízottak, koszosak, büdösek, ápolatlanok, rosszabb esetben totál ki vannak ütve. Mi az istent várunk, ha a honpolgár ahhoz is lusta, hogy fogat mosson? Viszont az utcakép legalább híven tükrözi a közállapotokat, valami félig szervezett katatóniába süllyedt káoszt. Tényleg nagyon elszomorító.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]